Kis buksifejű Árminom odajött hozzám este, miközben mosogattam, és elmondta, amit kiötölt:
- Anya, akkor is lesz apukája és anyukája Álmosnak, ha te apával meghalsz. - Nem mi vagyunk az Addams Family, de a halál nem tabutéma, főleg mostanság, a családunkban, úgyhogy pszichológusok kíméljenek. XD
Meg se várta, hogy a döbbenet eltűnjön az arcomról, mosolyogva folytatta:
- Hát a Hanna és én. Majd a Hanna lesz az anyukája, én meg az apukája.
Biztosítottam arról Ármint, hogy ne aggódjon, egyelőre nem szándékozunk apjával elhagyni az árnyékvilágot, de azért kifejeztem abbéli örömömet, hogy bármi is történjék, a kisöccsük jó kezekben lesz. :)
Reggel a kórházban apjával tervezgettük a keresztelőjét, aztán nagy nehezen bejutottam a szülőszobára, ahol órákon át iszonyatos fájdalmakkal kínlódtam, dehát a szülő nőnek ez a dolga, ugye. Aztán Andris úgy döntött, hogy mégsem akar erre a világra jönni, de akkor már nem volt visszaút. De kifele se nagyon. Lement a szívhangja, "csak" 90-re, mondta utóbb az orvos, aki értetlenkedett, és hazudott. Igen, most már le merem így írni, csaknem másfél évtized távlatából. Becsapott minket, hogy magát, magukat mentse. Szerintük a fiunknak rekeszsérve "lehetett". Vagy hiányzott a tüdeje. :O Mi pedig mindezt el is hittük, fel se tűnt, hogy az orvosok feltűnően kerülnek minket, és itthon a könyvtár összes genetikai témájú könyvét kikölcsönöztem, azokat bújtam, hátha választ kapok arra, hogy mi okozta - a nem is létező - rendellenességet. (Andrist a hatodik hónaptól rendszeresen nézték ultrahangon. Látszott volna a rekeszsérv is.)
A hat hét után végre kikönyörgött boncolási jegyzőkönyv szerint a fiunknak semmi baja nem volt. Három és fél kilós, gyönyörű gyerek volt, akit téraránytalanság miatt (ő nagy volt én meg kicsi) nem tudtam megszülni úgy, ahogy azt kell(ett volna). (Másfél évvel később, Hanna születésénél az orvosom - egy másik - már eleve császármetszésre készült...) Andris Apgarja 6-ról csökkent 2-re, majd az élettel összeegyeztethetetlen mértékűre, és fél óra szenvedés után angyalka lett belőle.
Kiabáltam, hordágyon vittek, mert belém nyomattak valami nyugtatót infúzióban, éjjel fáztam, elájultam, és hallottam az emeleten síró újszülötteket.
Mire hazajöttem, apja eltüntetett mindent a gyerekszobából. Nem tudom, hogy csinálta. Azt igen, mert elmesélte, hogy napokig Andris egyik rugdalózójával aludt. Azzal, amit a fiára sohasem adhattunk rá.
A temetésére én állítottam össze a zenéket. Apjával elmentünk a paphoz, a halottasházba, kiválasztottuk a koporsóját, megrendeltük a koszorúinkat. Esténként a Kis Hercegből olvastunk fel egymásnak.
Az, hogy velünk lehetnél, a mai napig iszonyatosan fáj. De már nem vagy egyedül odafent, Andris. Pityu papa vigyáz rád, amíg nem megyünk utánatok mi is.
Illés Lajos-Bródy János
Kis Herceg
Megtörtént, hogy Földre szállt Egyszer egy aranyhajú kisfiú Egy messzi, távoli csillagon volt az otthona
Sok mindent megfigyelt Az úton, amíg a Földre eljutott Egy elhagyott, szerelmes kis virág volt minden bánata
Úgy várok rád, kis herceg Még várok rád, kis herceg Oly boldogan élhetnénk
A róka szólt: jól figyelj A lényeg az sohasem látható És felelősséggel tartozol, ha számít rád egy hű barát
A kis herceg búcsúzott És a kígyóval mindent megbeszélt Visszavárta őt az elhagyott árva kis virág
Úgy várok rád, kis herceg Még várok rád, kis herceg Oly boldogan élhetnénk
