Ronaldó

Világ életemben "szerettem a focit" (kábé annyira, amennyire Gálvölgyi János. ;-) )

Árminom viszont teljesen megőrül érte. El is volt keseredve, mert elmaradt az edzés ma (bár egyet már lenyomott iskolaidőben, a Bozsik-programosat Feri bácsival). 

Este próbáltam kárpótolni, talált egy filmet Ronaldó technikájáról, gondoltam, megnézem vele. Én 10 percig bírtam, ő még most is azt sasolja.

https://www.youtube.com/watch?v=IOZwXJGIW88 

Sose gondoltam volna, hogy nekem az életben valaha is focimeccsekre kell majd járnom (ahol valószínűleg pont engem fognak majd szidni... :S :D ) 

Amikor Mörfi írja a forgatókönyvet

A hét lúzere címre szeretnék pályázni jelentem tisztelettel.

Az úúúgy volt, hogy.

Álmos hétfő reggelre belázasodott, de nagyon. Apja itthon volt, mert épp kontrollra kellett mennie a "rossz" vére miatt a kórházba. Így, a vérvételét lerendezte, megkapott egy patológiai leletet, miszerint - leegyszerűsítve - nincs rosszindulatú vérképzőrendszeri betegsége (leszámítva a már meglévőt), remekül megnyugodtunk, főként, hogy erről a klinikai vizsgálatról nem is tudtunk. :)

Ezt követően a legkisebbel beveretett Paksra az orvosunkhoz, ahonnan ismét lórúgás dózisú antibiotikummal távozott. Én a melóhelyemen idegeskedtem szét magam, hogy mi lehet itthon - annak ellenére, hogy tudom, jó kezekben vannak a gyerekek akár az apjuknál, akár a nagyszülőknél, de azért mégiscsak... Jah, és aznap lekéstem két buszt. Azt, amelyikkel a munkába menni szoktam, és azt, amelyikkel hazajönni. Mindkettő elment az orrom előtt. De ez már csak a hab volt a tortán.

Álmosom olyannyira rosszul és lázas volt, hogy kedden szabadságot vettem ki, és otthon maradtam vele. Úgy beszéltük, szerdán már megyek, ami azért lenne igen fontos, mert egy szervezeti átalakítás miatt - ámbár saját kérésemre - "cégen" belül helyet váltok, és ügyfeleket, aktákat kellene oda-vissza passzolgatnom ehhez február 2-ig, amíg nem árt megismerni némileg a jövőbeni munkám törvényi és szakmai hátterét is. Na, de gondoltuk sebaj, egy nap nem a világ, majd betanulok a hét többi napján.

Igenám, csakhogy Álmos kedd éjjel össze-vissza hányta magát, az ágyruhát és 3 garnitúra pizsamát, még mindig lázasan. Kinek van szíve így otthon hagyni? Nos, nekem nem volt, főleg, hogy ma reggelre is csupa láz volt még. Egye fene, szerdán még maradok vele, majd csütörtökön megyek dolgozni... 

Így is volt ez délelőtt 10 óráig, amikor Hanna osztályfőnöke telefonált, hogy a lányzó beteg, ha tudom, vigyem haza. Tudtam, ugyanis a legkisebbel épp itthon voltam ugye... Hanna sírt az elesettségtől és a láztól, apja most vitte be a gyerekorvoshoz (és vesz Árminnak focicipőt), míg én őrzöm Álmos délutáni álmát itthon. Munkahelyre ismét telefon: bocs, de csütörtökön se megyek...

Apukám félt, hogy ki fognak rúgni. De mondtam neki, hogy szerencsére ez nem az a munkahely, mert itt Emberek dolgoznak... Viszont a szabadságom szép lassan így elfogy nyárig. Anyukám pedig azt kérdezte, nem tudom-e hazahozni a munkát? Visszakérdeztem: amennyiben itt szeretne  látni homlesszeket a nappalinkban, szívesen hazahozom őket. :D

Ja, és fáj a torkom meg a fülem, mert miért is ne.

(Ezen kívül péntek óta nem futottam és elvonási tüneteim vannak, de ezt már csak zárójelben merem megjegyezni.)

Ehh.

 

Álmos kedden, egy jobb pillanatában. Máglyarakást készítettünk.

Hannika (így hívják az osztálytársai :) ) ma, lázcsillapító után, orvos előtt.

Félévi(k)

Tegnap hazahozták a kölkek a bizonyítványt. Mielőtt Árminét megnéztem, apjuk a fülembe súgta: "Dicsérd ám meg..." :) Kell is a megerősítés, ugyanis nem lett nagyon fényes egyiküké sem. Ennek ellenére Ármint valóban szétdicsértem, mert, mikor nekiindult az iskolának, azon imádkoztam, hogy jaj, csak kettesekkel rugdalják át valahogy szegény párát... Ehhez képest csupa "jó" minősítést kapott, tornából pedig kiválót. Focista lesz, nemhiába. :) (Edzéseken mindig dicsérik, és alig várja, hogy mehessen rúgni a bőrt.) Nagyon rondán, pontatlanul ír, nem rajzol szépen, ez általános probléma. Matekból tele van csillagos pirosponttal a füzete, de a 91 százalékos felmérője mellé bealakított egy 72 %-ost is, aztán annyi lett a matek ötösnek.  

Hannám hozta a szokásos formáját: a készségtárgyakból színötös és irodalomból is, a többi (tehát a lényeg: matek, környezet, nyelvtan, német) négyeske. Azt mondta neki az osztályfőnöke, hogy, ha tartja ezt a szintet felsőben, akkor nem lesz gond. Nem bánnám, ha tartaná, mert már megterveztem a jövőjét... :D Szeretném, ha a szomszéd város gimnáziumába menne, ami úgy gondolom, egy átlagos iskola, se nem elit, se nem gyenge. Onnan pedig, mivel még mindig tánctanár szeretne lenni - és emellett most éppen állatgondozó -, elmehetne főiskolára. 

Míg Árminnal elég sokat gyakorolunk, mert muszáj (rendszerint dührohamok keretében, amit két szó leírása között produkál általában), addig Hannával nem tanulok itthon. Ha nyúznám, biztosan jobb lenne a bizonyítványa, de úgy gondolom, elég neki az iskolai stressz, nem kívánnám tönkretenni se a gyerekkorát, se az egészségét.

A jelmondatom most is: csak rosszabb ne legyen.

Szülibuli

Hanna születésnapi zsúrját több, mint egy hónappal az igazi születésnapja után tartottuk, mert korábban vagy betegség volt, vagy karácsony.

Nagyon készült a kisasszony, én féltem tőle, hogyan fér el itt tíz gyerek meg három saját, de megoldódott. Úgy láttam, mindenki nagyon jól érezte magát. Volt szendvics, torta, palacsinta, gyerekpezsgő, Erzsimama barack-sütije.

Ármintól tartottam kicsit, nem veri-e szét a hisztijével a partit, de jól eljátszott három kislánnyal. Álmossal se volt gond, mert szinte az egészet átaludta.

Nagyon sok kedves ajándékot hoztak a kis barátok Hannának, aki szombat óta rakosgatja és nézegeti ezeket... :) 

A torta pedig isssteni volt.

Jajamatek...

Hannáék minden matekóra elején "buksis-feladatot" csinálnak, ami azt jelenti, hogy tanító néni diktál 20 osztásszorzáskivonásösszeadást, amit fejben pillanatok alatt el kell végezni, eredményt leírni, minden hiba egy jegyet von le, tehát 4 hiba felett egyes. Tíz ilyen kis jegyből lesz egy nagy. Hanna teljesítménye "fantasztikusan" alakul, mert az ötöstől az egyesig minden megtalálható a repertoárban, de a nagy jegy általában 3-as lesz. Amitől a hajam égnek áll. 

A probléma: a lányzó lassú, de tényleg. Tudom, és valahol nem is bánom. (És szórakozott, és álmodozó, amolyan királylány-típus, Magdi néni, a másik tanító nénije szerint "művészlélek" :P ) Másik gond: a buksis feladatok alatt stresszel (ő maga mondta, hogy előtte fáj a gyomra mindig), és stresszhelyzetben leblokkol. Én is ilyen voltam világ életemben - ez viszont rossz hír, mert nagyon sok mindent meghatároz.

Na, és persze nem egy fejszámolózseni, ez tény. Itthon gyakoroltunk korábban, mindig tudta a jó választ. De azért, mert szerinte nem diktáltam elég gyorsan, és gondolom azért is, mert nem izgult előtte.

Kedden megint hármast hozott matekból. Megint fejszámolásra. De ami miatt most már nem nyúzom, és nem szidom meg, az a következő:

Így fest az ellenőrzője matematika tantárgyból jelenleg (félévi lezárás előtt egy héttel):

Órai munka 4 (nem jelentkezett eleget)

Fejszámolás: 4

FELMÉRŐ: 5

TÉMAZÁRÓ: 5

Fejszámolás 3

Fejszámolás 3

FELMÉRŐ: 5

Fejszámolás: 3.

Szóval, ez valami remek. :/ :)

Úszóbajnok

Az én drága kis Lucám, aki szeptembertől jár csak úszni tanulni az osztályával, hétfőn 42 percen át tempózott. Folyamatosan.
Mondtam neki, most már maratont is futhat. :P

Szilveszter

Itt voltak a barátaink. :) Mi nagyon jól éreztük magunkat, remélem, ők is. A gyerekektől ugyan alig értettük néha egymás szavát, úgyhogy a jövő év terveiben mostmár óhatatlanul a padlástér befejezésének kell szerepelnie... ^^ Ezen kívül, részemről, az államvizsgának. Nincsenek különösebb álmaim, csak annyi, hogy a jövő év is legyen legalább olyan jó, mint az idei, és 2015 december 31.-én se legyenek kevesebben azok az emberek, akiket szeretek  - akkor elégedett leszek.

 

 

Eszterre várva.

 

:)

 

A Molnár család, és Ármin, a kakukktojás. :)

F. lyukat beszélt mindenki hasába. :D

 

Az új generáció

 

Pillanatnyi csend

 

Dudagyuri

 Bulivaaan

Apukák