Ugyebár, a fiúk betegek. Vagyis annyira már nem, mert Ármin rossz újra, mint ördög, ámde vesztegzár alatt van, a hólyagjai miatt, Álmos 2 napos lázas időszakát követően már javulófélben, a bátyjával állatkodik, veszekszik, mint régen. Viszont, fejhangon kommunikál, nyekereg, hisztizik, tíz lánnyal felér, amikor eszébe jut - elég gyakran - kéri, hogy vegyük fel, még jó, hogy van vagy 13 kiló (Ropinak becézzük), így könnyen elbírom én is.
Hannácskám szegénykém még jól van, mamázik sokat, és játszunk, társasozunk, Abigéllel kirándult ma Pakson, míg apjuk Álmost bevitte a doktor nénihez, mi pedig Árminnal bevásároltunk Szilveszterre. Jah, merthogy a barátaink jönnek hozzánk, 2 kisgyerekkel, és nagyon remélem, hogy addigra mindenki rendbe jön.
Addig is ez a reggeliebédvacsora a 2 fiúnak:
Nem kell megijedni (bár én frászt kaptam mindannyiszor ránéztem): ez csak a pioktaninos kenőcs nyoma.
Ő is elaludt délután. 2 órán át csend volt... :)
Nem bírunk már Árminnal, nagyon hiányzik neki a kis barátja, akit karácsony másnapján haza kellett, hogy küldjünk, mert Ármin talpig lázban fetrengett itthon, fertőző betegként. Féltettem, hogy hazaviszi a hólyagokat a kisbarát... Másnap már sírt Ármin, nekünk azt mondta, azért, mert unatkozik, de tuti, hogy Marcikámat hiányolta.
Nos, így telik el szépen a téli szünet.
